Tanítási filozófiám

A tanárképzés egyik varázsa, hogy sok tanárjelölttel találkozom, akiknek mind egy a célja, de mégis mind valahogy más. Rengeteg történetet hallottam már és elképzelést is a tanulásról és pedagógiáról.
Ez pedig az én tanítási filozófiám.

A KONSTRUKTIVIZMUS

Viszonylag friss gimnáziumi tapasztalataim miatt hoztam azt az elhatározást, hogy én ezt a tanításelméletet akarom majd követni a pályámon. Nemes-Réti Krisztina így definiálta a fogalmat:

A konstruktivizmus olyan tanulási elmélet, amely a kutatás alapú, aktív tanulásra koncentrál, amelyben a tanulók egyénileg felépítik tudásbázisukat a múltbeli és jelenlegi tapasztalataik alapján. 

Vagyis ezt azt jelenti, hogy tanár feladata nem a konkrét, szó szerinti magyarázat (esetenként diktálás) és a töménytelen anyagátadás. Arra kell törekednie, hogy a diákok a kapott információt a maguk módján rendezzék egy rendszerbe és hasznosítsák. Lássák át az összefüggéseket, tudjanak továbbgondolni és kérdéseket feltenni és legyen képesek az önreflexióra. Ez az elmélet úgy vélekedik a tanulásról, mint nyílt végű és határozatlan célú folyamat. Én szintén egyet értek ezzel, tanítási filozófiám egyik alappillére a life-long learning vagyis az életen át tartó tanulás.
Angol és orosz tanárként természetesen szükség lesz majd arra, hogy átadjam a megfelelő lexikális (grammatikai, lexikai stb.) tudást, de szeretném majd felhívni a diákok figyelmét arra, hogy mennyire fontos a 21. században az idegen nyelvek ismerete és mennyire az ő érdekük is az elsajátításuk. Úgy gondolom, hogy a nyelvoktatásban kifejezetten jól alkalmazható a csoport- és projektmunka. Ez fejleszti a diákok szociális és kommunikációs képességeit, valamint a közös munka közben tudnak egymást között reflektálni az adott anyagra.

De fontosnak érzem kiemelni a pozitívumok mellett az elmélet egyik hátrányát is. Mivel a konstruktivizmus a diákok saját tudásrendszerével dolgozik és hangsúlyozza egyéni különbségeket, a közoktatásban nehézkessé válik a számonkérés. A mai álláspont szerint a diákoknak valamilyen szemmel látható és egy 5-ös skálába besorolható produktumot kell létrehozniuk egy központosított követelményrendszerben. Ez elméletileg alá is ássa a tanítási konstruktivizmust, hacsak a pedagógus nem eszel ki olyan innovatív megoldásokat.
Én egyenlőre még tanár szakosként ezt úgy tudom elképzelni, hogy a diákok tanulási módszereinek megismerése után lehetőséget adnék nekik az általuk leginkább kedvelt módszerben bizonyításra: ha a diák nem szokott olyan jó jegyet kapni a téma zárókra, de beszédben sokkal jobb, akkor felajánlanám a javítási (az eredeti jegyet felváltó vagy mellé kerülő?) lehetőséget egy prezentáció formájában a következő órán.

MI A DIÁK DOLGA?

Fentebb azt fejtettem ki, hogy a tanárnak mi a feladata, ha a konstruktivista tanításelmélettel dolgozik. De mindeközben mi a dolga a diáknak a tanulásban? 

Mindenek előtt a legfontosabb, hogy a konkrét munkafolyamat előtt, a diák megtalálja a motivációját a tanulásra. Sokan gondolják úgy, hogy a tanár feladata a motiváló attitűd és a "rábeszélés", de szerintem ez megoszlik pedagógus és diák között. Egy lelkiismeretes tanárnak egyértelműen érdeke, hogy a diákok is akarjanak tanulni, de ahogy gyakran mondani is szokták: "nekik is akarniuk kell." Egyéni döntés, hogy akár az egész oktatással vagy azon belül egy specifikus tantárgyhoz vagy anyagrészhez hogyan állnak hozzá a diákok. De a döntés az övék.

Második és talán egyik legegyértelműbb feladat maga a tanulás. Minden diák egyéni tanulási stílussal rendelkezik: valaki hallgatva tanul jobban, valaki inkább jegyzetet ír, valakiknek pedig az olvasás segít a legtöbbet. A tanár ezeket feltérképezheti és építkezhet erre a pedagógiájában, de a tanítási idő lejárta után a diák feladata otthon feldolgozni és elsajátítani az anyagot.
Eddig ez mind úgy hangzik, mintha magoltatnék a gyerekekkel, de ez nem így van. 

Ennek az elméletnek az alapja a tudás konstruálása vagyis építése. A diákoknak (a tanár iránymutatásával) kell rájönniük az információ használhatóságára és adaptálhatóságára. Idegen nyelvi példa lehet erre szavak egymásból való képzése. A diák megpróbálhatja magolni a szavakat, de ha megérti, hogy ezeknek a szavaknak a töve és eredete megegyezik, csak a képzőjük más, rögtön könnyebb a memorizálás. Az angol nyelvet gyakran érő tipikus kritika az igeidők létjogosultsága. Sok diák gondolja, hogy a 12 közül legalább 5-6 felesleges, de ha a diák megérti, hogy akár mindennapi dolgokat helyesen pont azokkal az időkkel kell elmondani, és hogy a rendszerük valójában csak egymásra építkezik, akkor máris nem tekint rá úgy, mint egy hatalmas adatmennyiségre. 

A legutolsó feladat pedig szerintem az önreflexió. A diák feladata a tanulás végén vagy akár (a tanár óratervétől függően) az óra végén reflektálni az elsajátított információra. Ez lehet akár a saját szavaival történő magyarázat, kérdésfeltevés, vagy a társaival közös megvitatás. 

DIGITÁLIS KONSTRUKTIVIZMUS

Egészen eddig úgy írtam a tanítási filozófiámról, hogy nem tettem említést a korábbi posztomban is említett digitalizációról. Úgy hiszem, hogy az innovativitásnak nagy szerepe lehet a konstruktivizmusban, főleg ha a 21. századi "digitális gyerekeket" tervezem tanítani.

 A elmélet lényege, hogy a diákok fejében kialakuljon egy rendszer a megszerzett információról. És ha a diákok fejében már alapból egy digitalizációhoz szokott rendszer van, akkor tanárként miért ne építhetnénk erre?

Egy interaktív online feladat, akár Mentimeter-en vagy egy Kahoot! játék, érdekesebbé teheti az óra eleji ráhangolódási szakaszt. Utána a táblára írás vagy diktálás helyett egy (akár meganimált) diasor levetítése a vizuális szemléltetés megkönnyítése érdekében. 

Tanárjelöltként úgy gondolom, hogy a mai közoktatásban szükség van egy új és innovatív irányzatra, ennek pedig szerintem a konstruktivista tanítás- és tanuláselmélet megfelel. Hatékony munkaforma, aminek a végén a diákok valóban a való életre adaptált tudással rendelkezhetnek.